Rokonok

Vona Gábornak igaza van.
Már tudniillik abban, hogy a rendőrség rosszul végzi a dolgát, és Pintér Sándor belügyminiszternek le kellene mondania.

Egy Kelet-magyarországi településen egy láthatóan neonáci és tagadhatatlanul (fél)katonai szervezet félelmet kelt az ott lakók nem kis részében. És bár azt mondja a bíróság, hogy közösségellenes magatartást csak "aktív módon, provokatív kötekedő magatartással lehet megvalósítani," a valóság más. A tyúkudvarban sem kell a fogát vicsorítani a rókának, hogy az ott lakók tudják, mit szeretne, Gyöngyöspatán sem kell bizonygatni a masírozó operettnáciknak, hogy miért vannak ők ott. Azért, hogy ráijesszenek a faluban élő romákra. És megmutassák az ország összes cigányának, hogy hol a helyük. Legalábbis a szélsőjobb önkéntes verőlegényei szerint.

És a magyar kormány, benne Pintér Sándor főbelügyér okosan nyilatkozgat, miközben a  rendőrök a patai faluvégen bratyiznak a kopaszokkal. És ez sajnos nagyon sokat elárul nem csak a politikát csinálókról, de rólunk is. Németországban a civilek zavarnák haza a  gyökereket, Angliában a rendőrök tennék helyre őket.

Lehet hogy ezzel kellett volna kezdeni, de legyen ez a csattanó:

Állampolgárok egy részét félelemben tartani, fenyegetni semmiféle önjelölt szerveződésnek nincs joga. Még akkor sem, ha vannak köztük bűnözők - ha vannak. Különösen elfogadhatatlan ez, ha etnikai alapon működik.
És aki ezt nem fogadja el, azzal nincs vitatkozni valóm. Mivelhogy az nem demokrata. Máshogy néz ki ez Phenjanban vagy Havannában, de ez itt Magyarország, viszonylag szilárdnak tűnő demokratikus felépítménnyel. Egyelőre...

A fotók forrása az Index

Kapcsolódó olvasmány:
http://www.athenaintezet.hu/hirek/olvas/163

 Demokrácia van. Ugye. 

Kis Magyarországon nem király van, az észt a miniszterelnök osztja. Van törvényhozó és végrehajtó hatalom, elkülönülve, ugyanígy külön pályán mozog Állam és Egyház. 

Aztán, ha a hatalom valamelyik ága-boga valamit tesz, ami nem tetszik nekünk, mert hát gyanítjuk, nem törvényes/demokratikus/alkotmányos - vagy egyszerűen nem úriemberhez/úrinőhöz  méltó - van ugye hova fordulni. (Vö.:Fékek és ellensúlyok.)

Fordulhatunk az Alkotmánybírósághoz. Ott van ugye már a Jó Miniszterelnök kedves tanár ura, aki majdnem meg is felelt a kinevezéshez (törvényben) előírt  követelményeknek. 

Ha a (köz)pénzünkről van szó, fordulhatunk az Állami Számvevőszékhez is. Ott is van egy jóságos elnök,aki gondoskodik arról, hogy a szervezet, amit irányít, tudja, hogyan kell dönteni. Erkölcsösen, ahogy az elnök is dolgozni szokott, még nem-elnök korában is. 

Aztán van Köztársasági Elnökünk is. Őt is a Jó Miniszterelnök javasolta. Aki pedig Ő javasol, az rossz ember nem lehet. Végveszélyben forduljunk hozzá, ha a Parlament, bíróság, politika, közigazgatás, akármi helytelenkedik. 

Három a magyar igazság, (ÁSz, Alkotmánybíróság, Köztársasági Elnöki Hivatal). És egy a ráadás. Ráadásként ezért javasolom, még egy szervezetet állítsunk föl, amelyik az előzőekhez hasonlóan ellensúly legyen, ha az állam bármely ága-boga túlnőné magát. Legyen a neve mondjuk: Sóhivatal. Bizonyára ugyanolyan hatékonyan őrködne a demokrácia normái felett, mint a fent említett három. 

 Mesélem a feleségemnek, aztán a barátomnak: irigylem a Magyar Rádió moszkvai tudósítóját. Egy érdekes, szerethető, tulajdonképpen egzotikus, amolyan bizantinus császárságban él, kívülálló szemlélőként. Bizonyára nagyon jól ismeri Putyin Cár és Medvegyev Vezír országát, érti, szereti a kultúráját. Mindeközben nem kell alattvalóként elszenvednie azt, amit európai ember, demokrata nem szenvedhet. 

Feleségem reakciója - nem meglepő módon - ez volt: ne irigyeld, mi sem sokban különbözünk. Épül a királyság nálunk is. -Tudom, de ezzel együtt mi valahol mindig is Bizánc (Moszkva) és Európa között vagyunk. Térben, kultúrában, politikai és állampolgári attitűdünket tekintve. Gondoltam. 

Egy nap elteltével aztán tovább morfondíroztam. Irigylem a moszkvai tudósítót, de én, ha tehetném - egy nyugodt, unalmas, de demokrata skandináv ország magyarországi tudósítója szeretnék lenni. Szeretem ezt az országot, ismerem - sőt a bőröm alatt érzem - a kultúráját, talán értem is. De néha úgy érzem, reménytelen dolog itt polgárnak lenni. A távolság mintha csökkenne a Kreml és a Szabadság téri Parlament között. 

Svédül vagy dánul kellene megtanulni. Sürgősen...

 Az tágabb ismeretségi körbe tartozó, a helyi politikában szerepet  vállaló férfi meséli: mióta  a városkában, ahol dolgozik, az eddigi ellenzék többségre tett szert a közgyűlésben, nincs olyan hét, hogy ne kapna adóellenőrzést valamelyik vállalkozása. Tudjuk (tudomásul vesszük, elszenvedjük, csináljuk), ez így működik. (Ti.: Ukrajnában, Oroszországban, Magyarországon, Bulgáriában és Itáliában.)

Azon gondolkoztam el, hogy a végrehajtók: a Hivatal emberei, az állam alkalmazottai milyen szívvel végzik ezt az ítéletvégrehajtói munkát. El tudom képzelni, hogy meggyőződésük: a célba vett személy romlott, erkölcstelen, ergo jogosan vegzálják, mintegy büntetik, mert rossz ember. Valahogy így gondolkodhattak a munkatáborokba őrként kivezényelt egyszerű fiai a népnek.
De ha továbbgondolom a dolgot: ezek a derék alattvalók köztisztviselők. Esküt tettek, és egyáltalán, a dolguk a törvények   betartása és betarttatása. Ha azt is gondolják, hogy az üldözött személy nem tisztességes (nem az, csakúgy, mint a "kilövését" megrendelő politikus kollegák sem), nem gondolhatják, hogy mint az állam emberei nekik joguk lenne őt vagy bárkit  a Hivatal arca mögé bújva zaklatni.
Milyen rendszer ez? Hogyan van felépítve az a hivatali  hierarchia, emelyik ezt engedi? Hol vannak azok a fékek - ha már a fejekbe nem épültek be - amik lehetetlenné tennék a politikai (családi, üzleti) ellenfelek vegzálását?

Elmondom: Dániában. Nagyon messze...

•  Amikor csendőrök voltak az utcán, rend volt a faluban!
• ...persze a cigánygyerekek sosem betegek!
• Majd akkor vállalunk (mégegy) gyereket, ha megengedhetjük magunknak!
• Cigány, de tudod, ez olyan rendes. Dolgozik, meg minden...
• Na gyere, megmutatom neked, hogyan kell autót rajzolni.
• Amikor mi jártunk iskolába, akkor nem volt ilyen!
• Mindig csak a gyerekek jogairól van szó, bezzeg a kötelességet sohasem emlegetik!
• Egy jó király kellene, akkor rend lenne az országban!
• Mindenhol így van ez: aki közel van a húsosfazékhoz, annak több jut.
•  Ebben a mai rohanó világban...

Folytatása következik...
Van miből válogatni.