Demokrácia van. Ugye.
Kis Magyarországon nem király van, az észt a miniszterelnök osztja. Van törvényhozó és végrehajtó hatalom, elkülönülve, ugyanígy külön pályán mozog Állam és Egyház.
Aztán, ha a hatalom valamelyik ága-boga valamit tesz, ami nem tetszik nekünk, mert hát gyanítjuk, nem törvényes/demokratikus/alkotmányos - vagy egyszerűen nem úriemberhez/úrinőhöz méltó - van ugye hova fordulni. (Vö.:Fékek és ellensúlyok.)
Fordulhatunk az Alkotmánybírósághoz. Ott van ugye már a Jó Miniszterelnök kedves tanár ura, aki majdnem meg is felelt a kinevezéshez (törvényben) előírt követelményeknek.
Ha a (köz)pénzünkről van szó, fordulhatunk az Állami Számvevőszékhez is. Ott is van egy jóságos elnök,aki gondoskodik arról, hogy a szervezet, amit irányít, tudja, hogyan kell dönteni. Erkölcsösen, ahogy az elnök is dolgozni szokott, még nem-elnök korában is.
Aztán van Köztársasági Elnökünk is. Őt is a Jó Miniszterelnök javasolta. Aki pedig Ő javasol, az rossz ember nem lehet. Végveszélyben forduljunk hozzá, ha a Parlament, bíróság, politika, közigazgatás, akármi helytelenkedik.
Három a magyar igazság, (ÁSz, Alkotmánybíróság, Köztársasági Elnöki Hivatal). És egy a ráadás. Ráadásként ezért javasolom, még egy szervezetet állítsunk föl, amelyik az előzőekhez hasonlóan ellensúly legyen, ha az állam bármely ága-boga túlnőné magát. Legyen a neve mondjuk: Sóhivatal. Bizonyára ugyanolyan hatékonyan őrködne a demokrácia normái felett, mint a fent említett három.
